A filmkészítés aranykorában készített filmek igen nagy hányada (Taxisofőr, Mechanikus narancs, Cápa, Mad Max, ALIEN, Superman és még sokáig sorolhatnám) nem csak klasszikusnak számítanak, de mind a mai napig megállják a helyüket. Vajon az 1974-es Bosszúvágy is ezek közé sorolandó?

Paul Kersey (Charles Bronson) átlagos, nyugodt és boldog életet él feleségével és lányával, aki építészként dolgozik és soha nem szerette az erőszakot. Az élete azonban gyökeresen megváltozik, amikor szeretett feleségét rablók gyilkolják meg, lányát pedig megerőszakolják. Kersey pedig bosszútól fűtve úgy dönt a kezébe veszi a dolgokat és a saját erkölcsi rendszerét megszegve úgy dönt, hogy erőszakra csak erőszak lehet a válasz és megtisztítja a várost a bűnözőktől.

Ez egy tipikus 70-es évekbeli bosszú film a jobbik fajtából. Nincsenek benne látványos akciók, hanem nagyon lassú történetvezetésű, egy nagyon erős főhős karakterrel. Nagyon sokat megtudunk Kersey személyiségéről, hogyan próbálja a kezdetekben feldolgozni a családjával történteket. Manapság már nem veszik a filmek a fáradtságot (30-40 percet), hogy megismerjük a főszereplőt. Általában van egy családapa, akinek valakije súlyosan megsérül vagy meghal és 5-10 perccel később már a főszereplő meg is változott és akciózik 1000-el. Egy ilyen nem csak irreálisan gyorsan történik meg, de hiteltelen is. Itt viszont több hét is eltellik az első gyilkosságig.

Charles Bronson nem hiába egy legendás színész. A karakterét olyan higgadtsággal és hitelességgel játsza el, hogy ilyet már régen láttam. Azonban amikor elgurul a gyógyszere, akkor az hirtelen történik, de nem túlzó a játéka, hanem továbbra is hiteles. Pontosan úgy reagál az első gyilkosságára, ahogyan egy átlag ember reagálna.

A filmmel valójában csak egy komoly gondom volt, az pedig az üzenete. Az erőszakra nem az erőszak a válasz, hanem a halál. Paul Kersey konkrétan mindenkit megöl, aki beléköt. A film pontosan úgy állítja be az összes zsebtolvajt, hogy aki tolvaj az biztos, hogy korábban is csinált hasonlót vagy már alapból egy erőszakos bűnöző, aki alig néhány napja/hete szabadult a sittről. Márpedig véleményem szerint egy bűncselekményre nem elsősorban a halál a válasz.

Természetesen van idézőjelbe téve "Jó" oldala is a cselekedeteinek, hogy a város lakói is már megvédik magukat, de ők viszont nem ölik meg a támadójukat. Konkrétan Kersey azért járkál esténként egy bevásárló szatyorral a kezében, hogy megtámadhassák. Egy ilyen főhősnek drukkoljunk? 

Brian Garfield, az eredeti könyv írója a sok kritikussal együtt szintén elégedetlen volt a filmmel, mivel annak mondanivalója a regénnyel éppen ellentétes volt, vagyis nem az erőszakosságot támogatta! Kijelentette továbbá, hogy a film bármiféle folytatása értelmetlen, és csak ront a helyzeten, mivel mindegyik az önbíráskodást propagálja.

Önmagában a film szerintem nem olyan rossz, mint most az írásomból érződhet, mert nagyon jól szórakoztam rajta. Azonban hiányzott belőle az, mint például az első Piszkos Harry filmben megvolt. Érthető motiváció, valamint egy olyan főhős, aki csak akkor ől meg valakit, ha Őt is megakarták. Lehet, hogy manapság egy klasszikusnak számít, el is ismerem, hogy miért, de azért lássunk bele a mögöttes gondolatokba is. A kor szellemiségét visszaadja, de manapság ez már nem mentené meg a filmet sem a kritikusoktól, sem a filmnézőktől.

10/6 - 65%