Nem volt rossz, de annyira kiemelkedő sem! :/

Polkorrektség tekintetében nem ismerem annyira az Afroamerikaiak helyzetét, csak amit dokumentumfilmekben és filmekben láttam, e tekintetben nem Én vagyok az a személy, aki megkérdőjelezheti vagy igazolhatja a film állításait. Kívűlállóként azt tudom mondani, hogy fontos üzenetekkel rendelkezik, ami leginkább a fiatal gyermekek számára jelenthet nagyon sokat, mert elsősorban nekik készülnek ezek a filmek, és szerintem ezt a célját teljesíti, hogy a fiatalabb generációk is megértsék ezeket az aktuálpolitikai ügyeket. Azonban túl sok problémája van, első sorban technikai, de valamilyen szinten narratíva szempontokból ahhoz, hogy a legjobb Marvel filmek közé soroljam, mint amit a fél világ már kijelentett!

Elsőnek viszont fontos a pozitívumokról beszélnem! Világépítés szempontjából mint az előző néhány Marvel film jeleskedik. Sikerült egész jól bemutatni Wakandát, az országot, ahol az új királynak T'Challa/Fekete Párduc-nak (Chadwick Boseman) uralkodnia kell, akinek az apja a "Polgárháború"-ban egy terrortámadás következtében életét vesztette. Egy futurisztikus, feljett, mégis hagyomány őrző, komplex ország, színvilággal és tartalommal, ami várja a nézőt, hogy felfedezze magának. Ennek kapcsán a produkciós dizájn, az öltözékek, a bútorzatok, a zene (ami az MCU filmekre nem mindig mondható el) nagyon kirívóak és emlékezetesek, jó nézni és hallgatni. Michael B. Jordan, mint a film főgonosza nagyon jól működött, hiába nem nyújtott egy olyan emlékezetes alakítást, mint a rendező Ryan Coogler korábbi filmjében a "Creed"-ben. Mint mondtam a politikai témákat és az ősi kultúrákat a fiatalabb korosztály számára egyszerűen meséli el, szerintem könnyű nekik megérteni a látottakat, bár a hossz nem mindig segít abban, hogy igazán belemerüljünk a fő témájába! 

Ezzel meg is említettem a film egyik fő negatívumát, hogy a tempó nagyon ráérős lett, amivel nem lenne semmi baj, ha igazán érdekes karakter pillanatokkal rendelkeznénk. Úgy értem... A "Polgárháború" után arra számítottam, hogy T'Challa-nak nagyon nehéz dolga lesz megbirkoznia azzal, hogy a több évtizedes csatározások után Fekete Párducként hirtelen királyként is helyt kell állnia. Ehhez képest viszont sajnálatomra azt kellett megtapasztalnom, hogy valójában már egész életében erre készült, mindig morálisan a legjobb döntéseket hozza, amik a cselekmény szempontjából szükségesek, de ha valamivel kapcsolatban nem kellene egyetértenünk vele, nem tesz meg minden tőle telhetőt, hogy megmagyarázza a helyzetet, ez miatt túl könnyen keveredik olyan helyzetekbe, amiket egyébként könnyű lenne megoldania. 

Mivel az érzelmi vívódásai harcosként és királyként megkérdőjelezhetetlenek a családi dilemmák sem jelentenek számomra, mint nézőt túl sokat. Helyette viszont Shuri (Letitia Wright), a huga képében megkaptuk a James Bond filmek "Q"-ját, aki egyszerre a vicceskedő Comic Relief karakter, aki szerintem néhol inkább idegesítő volt, mint szórakoztató. Lupita Nyong'o volt Nakia, aki T'Challa párját játszotta, akinek a morális konfliktusainak nem adtak súlyt, ami szükségszerűvé tették volna a szerepeltetését. Martin Freeman-el sem kezdtek semmit, ami nagyon sajnálatos volt, mert elvileg neki kellett volna a nézői perspektívának lenni, akinek a szemén keresztül bemutatták volna Wakandát, a gond az, hogy Ő körülbelül a film második felében jelenik meg és bizonyos események miatt akkor kerül az országba, amikor mi nézők már tudjuk azokat az információkat, amikre nekünk már szükségünk volt. Egyedül Danai Gurira által alakított Okoye-nek a morális és érzelmi konfliktusait sikerült nagyon jól elmesélniük, aki viszont talán a legkevesebb játékidőt kapta a felsorolt színészek közül, ami nagyon sajnálatos volt, mert az Ő jeleneteinek a súlyát lehetett leginkább átérezni Michael B. Jordan karaktere mellett.

Mivel ez első sorban egy politikai thriller szerencsére a tipikus Marvel humor a háttérbe lett szorítva, de az a néhány, amik előfordulnak enyhén szólva is fájdalmasak voltak. Van benne például egy Amerika kapitány poén, amit egyszerűen nem fogtam fel, hogy mi értelme volt. Lehet, hogy a magyar szinkron volt ilyen téren a hibás, mert a humor nálam soha nem ért célba. Ehhez képest a "Tél katonájában" tökéletesen keverték a politikai thriller elemeket, a humort és az ackót. A film stílusa miatt kevés akció jelenet is van benne, amit annyira nem bántam, mert például van benne egy nagyon jó kaszinós jelenet, amit egy szintén ütős autós üldözés követett... De a többi 1 v 1-es verekedések vagy átlagos Shaky Cam stílusúak voltak vagy teljes egészében számítógéppel meganimáltak, ami azért egy nagy gond, mert a Russo testvérek a harmadik "Amerika kapitány" filmben király akció jeleneteket adtak Fekete Párduc karakterének, azonban itt a kaszinós rész kivételével semmi "WOW!" faktora nem volt a jeleneteknek.

Ez azért sajnálatos, mert a rendező a "Creed"-ben nem egy igazán emlékezetes boxjelenettel ajándékozott meg minket. A gond az, hogy Ryan Coogler még egy tapasztalatlan rendező a több 100 milliós költségvetésű filmeknél (A "Creed" csak 40 millió volt), így nem volt meg az ehhez szükséges tapasztalata és ideje ahhoz, hogy több emlékezetes akciót nyújtson a nézőknek. Az is egy nagy gond, hogy a legtöbb akció jelenetben a sebezhetetlen Fekete Párduc öltözetben vannak a szereplők, ami miatt egy percig nem aggódunk a karakterek testi épségéért, mert a nagy kaliberű fegyverek lövedéke semmi kárt nem ejt bennük! Miért kellene akkor egy sebezhetetlen karakterért izgulnunk, akiről tudjuk, hogy úgy is szerepelni fog a közelgú "Bosszúállók" filmben?

Ennek következtében a látvány nagyon felemás lett! Hiába lett szép színes Wakanda világa, nagyon kirívóak a nappal játszódó részeknél, hogy a színészek és a kaszkadőrök egy zöld háttér előtt voltak kénytelenek játszani. De most tényleg, nem volt meg a költségvetés egy 200 millió dolláros filmnél (!!!), hogy a készítők Afrikában is forgassanak olyan jeleneteket, amik az érzelmi részeknek a súlyát megemelték volna? Mindig amikor két személy beszélgetett csak azt láttam, hogy a háttérben elhomályosították a környezetet, hogy ne láthassuk a tájat, mert túl sok időt és pénzt igényelne a háttér megfestése. Ennek következtében viszont nem a karakter pillanatokat néztem, hanem a vetített (pontosabban kiszínezett) hátteret, hiába voltak néha túlvilágian gyönyörű jelenetek is.

Ez lehet, hogy ezek a negatívumok egyeseknek csak szörszálhasogatásoknak tűnhetnek, de a 2014-es "Tél katonájában" miért volt nehéz megkülönböztetni a valós és a vetített hátteres részeket? Ez a problémám már a "Pókember: Hazatérés"-ben is jelen volt, egy CGI központú "Galaxis Őrzői 2"-ben és egy "Thor: Ragnarök"-ben ezek a dolgok közel nem olyan zavaróak, mert túlvilági helyszíneken játszodnak az ottani cselekmények, a Föld nevű bolygót viszont igenis ismerem, az emberi szem számára nagyon kitűnnek a valós és a valótlan dolgok! A film végi nagy "csata" pedig néha már-már egy PS4-es játékra emlékeztetettt, ahol legszívesebben elővettem volna a kontrolleremet, hogy játszhassak. Éppen ezért akiket zavar az ilyen látványvilág ajánlom, hogy várják meg a DVD megejelenést, mert kis képernyőn ezek a negatívumok közel nem olyan kirívóka, mint a nagy vásznon. A "Galaxis Őrzői 2" is jobban tetszett látványilag, amikor a laptop képernyőn láthattam.

Összefoglalva:

Nem akartam ennyrie negatív hangvételűre venni a figurát, mert összegészében semmi komoly gondom nem volt a filmmel, nem váltott ki belőlem egy olyan csalódottságot, mint egy "Wonder Woman", de tény és való, hogy nem is voltak benne annyira emlékezetes jelenetek, mint például a "Senki földjén" történt séta! Egy tisztes iparos munka fontos üzenetekkel a fiatalabbak számára, de őszintén nagyon messze van egy "Holdfény"-től, ami ezeket a témát sokkal részletesebben és jobban be tudta mutatni, mégis egy szuperhősfilm nagyobb hírverést kap Hollywood-tól, mint amit egyébként megérdemelne. Főleg azért, mert sok helyen erre a filmre mondták, hogy ez az első sötét bőrű főszereplésével készített Marvel film... Most tényleg, az emberek elfelejtették, hogy léteztek a "Penge" filmek vagy a "Luke Cage" című TV sorozat???

10/7 - 68%