A világ meg lett volna egy új Halloween film nélkül? Természetesen. Nagy részt a profit reményében készült el? Biztosan. Szórakoztató volt? NANÁ!

Ez az új Halloween film azért volt számomra már a kezdetek óta egy nagyon izgalmas projekt, mert nem veszi figyelembe a korábbi folytatásokat, elsősorban a második részt, amit maga John Carpenter írt, bizonyos szintig kényszerből, hogy a film jogainak egy meghatározott százaléka nála maradhasson. Ehhez viszont el kellett készítenie a második rész forgatókönyvét, mert különben a későbbi folytatásokból nem kapott volna semmilyen mértékű fizetséget. A gond az volt, hogy sehogy sem tudta a történetet tovább folytatni az első rész eseményei alapján, írói krízisben volt, éppen ezért egy hirtelen ötletből vezérelve kitalálta a Michael Myers-Laurie Strode testvéri köteléket, amin a későbbi folytatások, az első Reboot széria és a Remake filmek is építkeztek.

Ezzel a döntéssel viszont Carpenter soha nem tudott megbékélni, mert számára az első filmben Michael Myers karaktere maga volt a gonosz, nem kellett neki indok ahhoz, hogy gyilkoljon, Laurie csak rosszkor volt rossz helyen, aki Michael célpontja lett. Éppen ezért, amikor felkeresték, hogy ismét Reboot-olni szeretnék a szériát, azzal a különbséggel, hogy most az első rész közvetlen folytatásaként készítenék el, ahol Laurie és Michael testvéri kapcsolata nem létezik Carpenter-t végül nem csak producerként nyerték meg, de Ő maga készítette az új filmnek a zenéjét is (a fiával együtt), amit az 1982-es antológia film, a Halloween 3 óta nem tett meg a szérián belül.

Maga a film pedig nagyon jól működik! Rögtön az elején, az intézeten megteremtik a film alaphangulatát, ahol néhány ifjú podcast készítő megpróbál egy interjút készíteni a hírhedt bébiszitter gyilkossal. Majd ezt követően elkezdődik az első részt megidéző főcímzene a töklámpással, ami azt sugallja, hogy a széria és Michael Myers visszatért az alapokhoz, Ő itt ugyan az a kiszámíthatatlan gyilkológép, a "Mumus" mint az első részben volt, akit nem lehet megállítani.

A korábbi újragondolással, a 20 évvel későbbel ellentétben a készítők egy picikét más megközelítésből mutatták be Laurie Strode-ot (Jamie Lee Curtis). Itt jobban rá mentek annak a pszichológiájára, hogy mi történik egy olyan emberrel, akinek egy olyan szörnyű éjszakát kellett túlélni, mint ami 78-ban történt, poszttraumás stresszben szenved, aki felkészülten várja azt a napot, amikor Michael visszatér. Ez az életmód viszont nem csak a saját életét tette tönkre, mert a saját lánya nem tudta megbocsájtani azt, ahogyan vele bánt fiatalkorában, mert Laurie felkészítette Michael visszatérésére, amiben senki nem hitt, hogy valaha meg fog történni. 

Egyedül az unokájával van szoros kapcsolatban, aki hiába nem mondja ki a filmben, Én úgy értelmeztem, hogy sajnálatból támogatja, hogy a nagyanyja ne érezze magát annyira egyedül. Volt a filmben egy vacsora jelenet, ami azon az éjszakán zajlik, amikor Michael-t elakarják szállítani. Itt kapunk egy nagyon őszinte és szívszorító jelenetet Jamie Lee Curtis előadásában, ahol átérezhetjük, hogy Ő egy érzelmi roncs, mert úgy érzi megbukott anyaként.

Ez a jelenet egy élő példája volt annak, hogy több ehhez hasonló jelenet kellett volna a filmben, mert Laurie Strode relatíve keveset szerepel a filmben, holott mindannyian tudjuk, hogy ez az Ő története. A gond az, mivel a Michael-Laurie testvérviszony ebből az epizódból hiányzik a készítőknek úgy kellett Michael-t kezelni, hogy ismételten véletlenül választja ki az áldozatokat, mégis néhányan relatíve közeli kapcsolatban vannak Laurie unokájának az ismerőseivel, és igen sok időt foglal el a filmből ez a rész, amikor a tiniket követjük. Szerencsére szórakoztató Michael gyilkossági sorozata, van egy nagyon fasza vágatlan jelenet is ebben a részben, de kétségtelen, hogy a film közepe, amikor nem a Strode családdal foglalkozik közvetlenül a sztori, eléggé le tud ülni, ami részben a Slasher műfaj egyik velejárója. Sok karakter csak azért létezik, hogy meghaljon, bár az tetszett, hogy néha olyan szereplők is meghalnak vagy maradnak életben, akik egy átlag Slasher-ben biztosan meghaltak vagy életben maradtak volna, ami egy apróság, de nekem kifejezetten tetszett.

Egyébként Michael-t nagyon jól kezelték a készítők, ismét félelmetes lett, mint az első részben. Az előzetesben is mutatott WC-s jelenetben Myers bemutatkozik nekünk, a nézőknek, ami azon kívül, hogy egy nagyon feszült felvezetést kapott maguk a gyilkosságok is relatíve a realizmuson belül maradtak, nem (mindig) ment át egy Péntek 13-as szintű öldöklésbe, hanem a 4. részhez hasonlóan mutattak vért, de előfordult, hogy nem mutatták közvetlenül a gyilkosságokat, hagyták, hogy a néző használja a képzeletét, hogy mégis hogyan intézte el az áldozatait, ami néha félelmetesebb volt, mintha megmutatnák magukat a gyilkosságokat.

Ez pedig apróság, de az első részből származó sérülései, mint például a seb a nyakán, amit a varrótű okozott, meg a bal szemén lévő sérülés, amit a vállfa okozott megmaradtak, ami azt mutatja be, hogy kárt bizony lehet benne okozni. A 81-es második részben viszont mind a két szeme teljesen épségben volt, ami engem mindig is zavart hiába egy lényegtelen apróságról van szó. John Carpenter zenéje pedig elképesztően jó lett. Azon kívül, hogy a régi zenék kaptak egy új, modernebb köntöst kaptunk néhány új emlékezetes számot is. Ez volt az első alkalom, hogy moziban is hallhattam Carpenter zenéjét, és ha valami miatt, hát akkor ezért mindenképpen megérte elmenni a moziba!

Természetesen nem hagytak mindent a képzeletnek, kapunk néhány nagyon emlékezetes kill-t is, amik közül az egyik, ami az előzetesben is benne volt, konkrétan leutánozta a Terrifier töklámpás gyilkosságát. Ez vagy egy elképesztő véletlen, van egy csúnya koppintás. Bár a horrorokban edzettebb nézők szerintem kitudnak javítani és leírhatjátok, hogy E két filmen kívül hol volt még egy emberfejből készített Halloween-i lámpás. A filmben van egy fordulat egy bizonyos karakterrel kapcsolatban, amire túl sok szükség nem volt, mégis azért rakták bele, hogy egy bizonyos karakter eljuthasson az egyik pontból a másikba, ami enyhén szólva eléggé bénán lett kezelve, de az új koncepció miatt valahogyan ezt a problémát meg kellett oldani. Maga a koncepció működhetett is volna, hiába vezették fel korábban, de szerintem ez volt messze a film egyik leggyengébb része.

Azonban az azt követő kb. 20-25 perc az első rész fináléja óta szerintem messze a legjobb és legfeszültebb az egész szériában! Carpenter bölcsen döntött, hogy a szekvencia nagy részében egyáltalán nem használt zenét, egyedül a csönddel képesek voltak egy akkora feszültséget teremteni, amit bármelyik zenei betét maximum csak elrontani tudott volna. Maga a befejezés érezhetően olyan, mint a 20 évvel későbbnek volt, amit még lehet folytatni, és mivel a film hatalmasat kaszált biztosra vehető, hogy készíteni is fognak, de szerencsére önálló alkotásként is megállja a helyét, szóval ha a következő film olyan tragédia lesz, mint a 2002-es Feltámadás vagy a Rob Zombie féle 2009-es Halloween 2. akkor szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy legalább a 2018-as Halloween az egyik legjobb folytatás lett a szérián belül.

Azonban nem jelenteném ki most azonnal, hogy tényleg ez a legjobb folytatás, mert számomra a 4. rész a feszes tempójának, szerethető karaktereinek, Dr. Loomis állandó jelenléte, meg természetesen a zseniális befejezés miatt még nem tudom biztosan, hogy az új film tetszett jobban a folytatások közül vagy a 4. rész. Sőt, nagyon sokan még mindig jobban szeretik a 81-es második részt, mint a mostanit. Ezt a kérdést majd az idő fogja megválaszolni!

Minden hibája és a műfaj adta korlátok ellenére az új Halloween film egy nagyon szórakoztató, a közönséget maximálisan kielégítő alkotás lett. Nem egy műfajteremtő klasszikus, mint például az Örökség, de azzal a filmmel ellentétben nem is lett egy annyira megosztó alkotás, amit az átlag mozi nézők is értékelni tudnak. Egy tökéletes popcorn mozi a Halloween-i időszakra. Michael Myers... Örülök, hogy visszatértél a mozivászonra! ;)

10/7 - 70%