"Az élet nehéz, az idő pedig repül."
TomLion
2020-ban kezdtem ezt először érezni a világjárvány miatt (ami nem mellesleg már 4 éve volt, ez pedig felfoghatatlan), amikor mindannyian bevoltunk zárva, nem tudtunk menni sehova, még a moziba se.
2010 környékén kezdtem intenzíven moziba járni, nagyrészt a Filmbarátok Podcast-nek köszönhetően. Ha Ők nincsenek nem valószínű, hogy akkora filmrajongó lettem volna, mint ami lettem. Mióta az eszemet tudom egy visszahúzódó, introvertált gyerek voltam. Sokat piszkáltak, nem voltak barátaim, elvoltam a magam kis világában, elmerültem a német TV és nyelv szépségeibe. Annyi rajzfilmet néztem, amennyit a szüleim megengedtek a suli és egyéb kötelezettségek mellett. Ezért is volt könnyű filmrajongóvá válni, mert mindig a TV-t néztem és az internet felemelkedésének köszönhetően Én is megtudtam osztani a véleményemet. Nagyon cringe vissza olvasni az ősrégi kommentjeimet, amiket megtaláltam a Port.hu és hasonló oldalak kommentszekcióin, de nem tudok nem mosolyogni rajtuk.
A mozi lett az életem, volt hogy 3-4 alkalommal is bementem a szülőfalumból a városba csak azért, mert egy filmet mindenképpen moziban akartam látni, az elején még busszal, de amint meglett a jogsim onnantól nem volt megállás. A szüleim megértőek voltak, mert az iskolás éveim miatt nem nagyon voltak barátaim, max 1-2 közeli haverom. Nem jártam bulikba, sose volt velem baj és elfogadták, hogy legalább egy hobbi miatt elmegyek a városba szórakozni, önállósodni. Utána jött a katonaság, ami rendett tett az életemben, adott nekem egy irányt és felelősséget.
2016-ban pedig elkezdtem a blog-olást és a videókészítést, később pedig a Podcast-ezést. Nagyon szerettem ezt az időszakot, mert a fő hobbinból egyéb hobbijaim lettek, külön ágak, ami továbbra is a filmezéssel volt kapcsolatos. Vissza kanyarodva a 2020-as időszakra... A Covid mindannyiunktól el vett valamit. Életeket, munkát, hobbikat veszítettünk el, amiknek a következményeit mai napig érezzük. Az elején még sikerült tartanom ezt a lelkesedést, mert az elsők között mentem moziba, hiába volt sokszor ideiglenes ez az állapot, visszamenten. Azonban a mozi hiány miatt szépen lassan lett egy új hobbim... Az első konzolom, a Nintendo Switch. 2019 karácsonyán leptem meg magamat vele, és akkor még nem tudtam, de később a világjárvány idején az egyik stabil mentő övem volt a mozi hiány túlélésére.
Mindig is bennem volt a Gamer-kedés, de gyerekként nem adatott meg a lehetőség arra, hogy legyen egy konzolunk, a családi számítógép pedig elsősorban sulira és munkára volt használva, csak másodlagos funkciója volt, hogy játszunk vele 1-2 nagyobb játékkal és temérdek Flash játékkal, illetve NES, SNES címekkel emulátorok segítségével. A korai youtube-on nagyon sok videót néztünk a kor (2006-2010) megjelenő játékairól. Faltam a New Super Mario Bros. Wii és a Super Mario Galaxy videókat. FreddyD Rossz PC Játékok sorozata, az Otherwörld csatorna fontos pillérek voltak abban, hogy megismerjem a videojátékok világát. Egy tiltott gyümölcs volt számomra, amiért mindig is vágyakoztam, csak nem volt lehetőségem elmerülni bennük. Ezért is volt könnyű Freddy-t követve (Filmbarátok Podcast) a filmek iránt elkezdeni a rajongást.
Sajnos a Covid hatásait mai napig lehet érezni, mert még mindig kevés mozis vetítés van, hétköznap még mindig nincsenek délelőtti vetítések, ami a legnagyobb fájdalmam. Mégpedig azért, mert 3 éve megismerkedtem a szerelemmel. Azóta teljesen felfordult az életem pozitív értelemben. Minden szabad időmet vele szeretném eltölteni, aki a múlthétvégén lett a feleségem. Nem szokott túl sokat filmezni, összesen talán háromszor voltunk közösen moziban, mert nem szeretném rá erőltetni ezt a hobbimat, nem tudja annyira lekötni, ha számára nem érdekes a téma vagy műfaj. Egyedül meg azért nem megyek, mert vele szeretnék lenni. Általában délután kettőkor szokott az első vetítés lenni, ami a reklámok/előzetesek miatt (illetve azért, mert lassan minden film 2+ órás) csak 16:15 után végzek és a nagy forgalom miatt akár félórába is bele telik mire hazaérek, pedig már Én is kecskeméti vagyok. Annyi időre se akarom a Lionnét magára hagyni.
A munkahelyemnek köszönhetően 24 órás szolgálatokat adok, ezáltal sokat vagyok otthon, így több időt fordíthatnék filmekre a Streaming szolgáltatók világában és a relatíve nagy DVD gyűjteményemnek hála. Viszont két szolgálat között is rengeteg dolgom van, mosok, takarítok főzök, segítek a mamának, stb. Rájöttem, hogy imádok főzni. Annyira, hogy hobbiként tekintek erre az elfoglaltságra is, ami néha az egész délelőttömet felemészti úgy, hogy még nem voltam ügyet intézni vagy rokonokat látogatni. A végére pedig már nem mindig van kedvem leülni filmezni, mert lehet, hogy nem tudnám befejezni, mire Lionné hazaér, Én pedig utálok egy filmet félbehagyni fél órával a vége előtt, mert ha Ő hazaér minden figyelmem rá fordítom, mert boldoggá tesz. Régen a filmek okoztak nekem ilyen szintű boldogságot.
Nagyrészt szerintem ezért is váltottam Gaming-re, mint a fő hobbimra, mert sokkal több időt tudok úgy rá fordítani, hogy csak kis dózisokban van lehetőségem játszani. Például ha időben végzek a főzéssel és mennem kell a városba, de ha véletlenül indulásig van kb 20-30 percem mindig előveszem a Switch-et, játszok rajta egy kicsit, alvó módba kapcsolom és viszem magamma. 10 alkalomból kilencszer nem játszok vele ha bent vagyok a városban, de megnyugtat a tudat, hogy bármikor előtudom venni és játszhatok vele akár 5 percet is ha sokat kell várnom valami miatt. Ez a rengeteg 5-10-30 perces időszak pedig nagyon sok játékidőt halmoz fel, addig se unatkozok. Én még abban az időszakban nőttem fel, ahol még nem voltak okos telefonok, és mivel nem voltak barátaim nagyon sokat unatkoztam főleg a buszon, vagy amíg vártam. SOKAT! A Brick Game Tetris-emet ezért szerettem ennyire, de egy idő után az is édes kevés volt, nem mindig tudott lefoglalni.
Azóta viszont már nem csak egy Switch-em van, mert lett egy PSP-m, egy New 2DS XL-em (volt PS Vitám is), lett egy Switch Lite-om, illetve egy Anbernic emulátor gépem, az RG35XX-H. Ahogy lett okos telefonom úgy kezdtem egyre többet Youtube-ozni, később pedig Twitter-ezni is, amik szintén hobbi szintű időkitöltések lettek üresjáratok között. A legnagyobb meglepetésem pedig az volt, hogy míg Lionné-vel nem tudtam olyan szinten megszerettetni a filmeket, hogy mindig együtt nézzük őket addig a videojátékok interaktív mivolta miatt jobban hozzájuk tudott hangolódni. Viszont nagyon kezdő, néhány játékban az elsős unokahúgom jobb, mint Ő mert a feleségemnek a videojátékok világa egy teljesen ismeretlen terep, mégis öröm vele Mario Kart-ozni, konzolos társas játékozni, vagy nézi ahogyan Én játszok, ami számomra egy másfajta dopamin löketet ad egy izgalmas résznél. A Switch Lite-ot már birtokába is vette saját magának, így amikor nincs kedve olvasni akkor együtt szoktunk játszani. 😁
Természetesen nem veszítettem el a lelkesedést a filmek iránt, viszont a mozi elvesztésével sajnos a szenvedély alább hagyott. Az utolsó két film, amit moziban láttam az a Barbenheimer fenomén volt tavaly. Hiába számított az Avatar és jelen pillanatban a Dűne egy kihagyhatatlan mozi élménynek már nem érzem az ingert, hogy rohanjak a moziba értük, otthon pedig úgy se fognak hasonló élményt nyújtani, hogy ott pótoljam őket. Videózni sincs annyi időm, mint szeretném viszont erről még nem mondtam le. Lionné már említette, hogy szeretne velem a következő videó elkészítésében segíteni, ami egy felemelő érzés. A PSP bemutatómnak a szövegkönyve is miatta sikerült annyira jól.
Az előző évtizedben rengeteg filmet láttam, régit és újat a legolcsóbb FoundFootage stílustól a legnagyobb Blockbusterekig és sok felejthetetlen élményben volt részem. De sok újat már nem tudnak nekem nyújtani, míg például a videojátékok 2000-es évek időszaka egy hatalmas ismeretlen terep számomra. Most játszottam ki az első Halo-t és Gears of War-t, amik nagyon tetszettek (főleg a Halo) és alig várom, hogy a folytatásokba is belekezdjek, de mivel az Xbox 360-al a TV-hez vagyok kötve nem tudok úgy belekezdeni, mint egy 60 órás Red Dead Redemption-be vagy egy 100 órás JRPG-be a Switch-en. A videojátékok jelen pillanatban az interaktív mivolta miatt képesek lekötni, nem vagyok egy passzív élvezője a látottaknak. Még mindig ott tartok, hogy számomra a videojátékok történetei nem tudják felvenni a versenyt azzal, amit a filmek és sorozatok nyújtani tudnak (bár a Xenoblade Chronicles volt az első kivétel), viszont az a szabadság, azok az emlékek, amiket az első Silent Hill, Celeste, Uncharted, Monster Hunter Stories, Resident Evil 2-4 Remake, Metroid Zero Mission, Tekken Dark Resurrection, Advanced Wars, TMNT Turtles in Time, AC4 Black Flag és még nagyon sok játék okozott ilyen rövid idő alatt az számomra értékes. Nagyon!
A jövőben is fogok videókat készíteni, de már nem korlátozom le magamat csak filmek és játékok bemutatásával. Illetve nem ez lesz az elsődleges célom, mert ha jön a gyerek/gyerekek akkor annál is kevesebb időt tudok magamra fordítani, mint most. Szeretek filmezni, de már nem okoz akkora örömöt, mint régen mert akkor csak rá számíthattam. De most jobb szeretek a feleségemmel kint a parkban sétálni egy órát és beszélgetni vele, a szabad időmben meg főzni és játszani.
Thank you Cinema