CinemaLion

2016. május 27. 17:22 - Tomlion

A Quantum csendje (2008) - Kritika

Soha nem voltam egy hatalmas James Bond rajongó. Néhány klasszikust és véletlenül néhány filmet, 1-2 alkalommal már láttam, de igazán soha nem fogtak meg a brit titkos ügynöknek a kalandjai. Ellenben a 2006-os Casino Royal nem csak egy kellemes meglepetés volt, de egy hatalmas kedvencem is lett. Ennek ellenére mégsem vetemedtem magamat azonnal a folytatásokra, mert az a film annyira egy kerek egész történet volt, hogy nem akartam folytatni, annak ellenére, hogy a Skyfall mindig is érdekelt. Azonban nem akartam úgy megnézni azt a filmet, amíg nem verekedtem magamat át ezen, amiről eléggé sok negatívumot hallottam és az értékelései sem győztek meg róla, hogy nyújtja azt a színvonalat, mint az előde. Tény, hogy bizonyos értelemben igazam is lett, mégis a végére egy kellemes csalódás lett belőle!  

1924347_d4565801a3a2527bbeed7b7e1d19be1e_xl.jpg

A film ott folytatódik, ahol az előző rész véget ért. Bond (Daniel Craig) és M (Judi Dench) egy izgalmasnak szánt (!) autósüldözés után kifaggatják a sebesült Mr.White-ot. A férfi figyelmezteti Őket, hogy a szervezetnek, akinek dolgozik mindenhol vannak emberei, ezek után nemsokkal az egyik beépített ember, aki titkos ügynöknek adta ki magát kiszabadítja White-ot. Bond üldözőbe veszi a menekülőket, az imposztort megöli, de White megszökik. A szervezet utáni nyomozás során bukkan aztán egy Dominic Greene (Mathieu Amalric) nevű emberre, aki a szervezet fontos embereként Bolívia vízkészletét akarja megszerezni, közben pedig Bond mellé csapódik Camille (Olga Kurylenko), aki a családjáért akar bosszút állni Medrano tábornokon, aki Greene szövetségese a tervben.

22-quantum-of-solace-aston-martin.jpeg

Ha engemet kérdeztek, egy átlagos kém filmbe ez a sztori szerintem maximálisan elegendő lett volna. Azonban ha belegondolunk, hogy ez mégis csak egy James Bond film, akkor hamar rájövünk, hogy ez nagyon kevés. A teljes játékidő alatt egyszer sem volt képes a film számomra elérnie azt, hogy felkeltse bennem az érdeklődést és, hogy bárkiért is izguljak. Az előző filmben lévő kártyaparti sokkal izgalmasabb volt, mint ebben a filmben bármelyik akció... Ha már az akciónál tartunk! Emlékeztek még, hogy a Casino Royale-ban mennyire látványos, de mégis realista akciókat láthattunk, főleg a film eleji Parkour szekvenciára gondolok, ami személyes véleményem szerint a 2000-es évek egyik legzseniálisabb és leglátványosabb jelenetsorozata volt, ami csak arra szolgált, hogy felvezesse a filmet, hogy a későbbi elképesztően feszült és izgalmas kártyapárbaj lealázza azokat a képsorokat? Nos itt akciót kapunk, akció hátán, amik természetesen néhány esetben tényleg látványosak és izgalmasak, de volt néhány gondom velük.

20081112quantum4.jpg

Az egyik, hogy a film rendezője az a Marc Forester, aki olyan filmekkel ajándékozott minket, mint például a Felforgatókönyv, Én Pán Péter vagy a Papírsárkányok, amik nagyon jó filmek, de egyik sem akciófilm. Márpedig ezen a filmen nagyon látszódik, hogy egy olyan ember dolgozott, aki idáig csak drámákat és vígjátékokat rendezett. A film elején kapunk egy Szállító 3-ra emlékeztető akciószekvenciát, ami tény, hogy nem olyan rossz, mint az imént említett filmben, de a rengeteg Shaky Cam-nek köszönhetően, ami végig kíséri az egész játékidőt, nagyon nehezemre esett követnem a jelenetsorozatot, mert nem látszódott, hogy éppen mi történik. A másik gondom, hogy túl sok volt a túlzás az akciókban. Természetesen tudom, hogy az akciófilmekben rengeteg szokott lenni a túlzás és, hogy ez csak egy film, de az előző rész pontosan azt sejtette velünk nézőkkel, hogy ebben a filmben is hasonlóan reálisabb akciókat fogunk kapni, erre sorra olyan helyzetekbe kerül Bond, amit az előző részben biztosan fájdalmasan érintett volna, itt viszont egy nagyobb esés után is úgy mozog, mintha mi sem történt volna (mint például a filmben lévő ejtőernyős jelenet, amin hangosan felnevettem!), SŐT még egy ROBBANÁST is megúsznak egy karcolás nélkül! 

Azt is be kell vallanom, hogy itt még a Bond lány sem volt annyira emlékezetes, ismételten az előző rész miatt, ahol olyan hatalmasra állították a mércét, hogy azt nem lehet megugrani!

quantum-of-solace-1299.jpg

Mégis a béna és érdektelen sztori, és a gyenge akciók ellenére mégis kellemeset csalódtam a filmben. A színészek egytől egyig, nem csak a visszatérő színészek, de az új arcok is nagyon jól helyt állnak a béna karaktereik ellenére, ami szerintem részben a rendezőnek volt köszönhető, mivel a korábbi filmjei alapján a színészek instruálásához nagyon ért. A másik dolog, pedig, hogy a film stáblista nélkül is csak alig több, mint 95 perc! Az előző rész majdnem két és félórájához képest ez elképesztően rövid időtartam volt, ahhoz képest, hogy ugyan annyi, sőt több akció volt itt, mint az előző részben. Persze sok a túlzás és a hülyeség, de mégis elszórakoztatja az embert. Azt viszont megmagyarázná nekem valaki, hogy mégis mi a franc került ebben a filmben 200 millió dollárba? Összehasonlítás képen 2008-ban volt egy Speed Racer 120 millióval, egy Vasember 140 milliós büdzsével, egy Hellboy II. 85 millióval valamint A sötét lovag és az Indiana Jones 5. 185 millió dolláros költségvetéssel, amik mind látványfilmek voltak! Most kérem szépen, itt mi a franc került 200 millióba? Annyi látványos akcióval mégsem rendelkezett, ahol rengeteg CGI-t kellett volna használni, és szerintem a színészek (még Daniel Craig sem) kerültek annyiba, ami megmagyarázná ezt az összeget.

quantum_of_solace-daniel-craig-and-judi-dench.jpg

Összefoglalva: 

Ha úgy tekintek rá, mint egy átlag Bourne-ra hajazó tucatakciófilm, akkor egyértelműen egy kellemes csalódás volt a számomra egy kiszámítható és kicsit uncsi, de nagyon jó színészekkel és látványos (de blőd) akciókkal rendelkező film. De ha úgy tekintek erre a filmre, mint a Casino Royale közvetlen folytatására egyértelműen egy hatalmas visszaesés és nem az akciók miatt! Hanem a történet és legfőképpen a karakterek miatt. Ott az akciók csak másodlagosak voltak, mert ott a legizgalmasabb rész az egész filmben maga a póker párbaj volt, ahol a színészek között izzott a levegő, és minden egyes forduló tartogatott izgalmas meglepetéseket, aminek köszönhetően a feszültség kibírhatatlan volt, még a második megtekintés után is. A Quantum csendje egynek nagyon jó volt, de biztos vagyok benne, hogy holnapra már nem sok mindent fogok tudni felidézni belőle, mert tényleg csak egy tucatfilmről van szó! 

10/6 - 64%

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tomlion.blog.hu/api/trackback/id/tr718752582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
CinemaLion
süti beállítások módosítása