Shane Black nevét nagyon sokan az igen vegyes érzéseket kiváltó Vasember 3-ból ismerheti a mai fiatalabb generáció. Azonban már a 80-as és 90-es években is megajándékozott minket például a mára már kultikus Halálos fegyver Trilógiával, a szintén zseniális Utolsó cserkésszel, ami Bruce Willis Die Hard-ban megismert sebezhető főhősének a szellemiségét vitte tovább, valamint 2005-ben talán az eddigi legjobb filmjével a Durr,durr és csók-kal. Röviden, tömören Ő készítette/írta a legjobb Buddy Movie-k egyharmadát! Több mint 10 év után végül visszatért erre a stílusra és elhozta nekünk a Rendes fickókat, ami egyáltalán nem okozott csalódást. 

1977-es Kaliforniában járunk, ahol minden második sarkon pornómozi üzemel. Itt él a folyton ügyeskedő, megbízhatatlan magánnyomozó Holland March (Ryan Gosling), aki rendszeresen lehúz szenilis nyugdíjasokat, akinek egyetlen szimpatikus vonása, hogy van egy 13 éves, nála mégis sokkal érettebb lánya Holly (Angourie Rice), akit egyedül nevel. March egy Amelia nevű lányt szeretne előkeríteni más ügyből kifolyólag, amikor belefut a keménykötésű verőlegénybe Jackson Healy-be (Russell Crowe), és bár első találkozásuk nem indul jól, konkrétan csonttöréssel végződik, hamarosan már együtt nyomoznak az eltűnt lány után, akinek furcsa módon minden közeli barátja erőszakos halált hal.

Be kell vallani Shane Black filmjei nem az erős történetük miatt voltak emlékezetesek. Legyünk őszinték mondjátok el bármelyik Halálos fegyver filmnek vagy a Durr, durr és csóknak a történetét 2 mondatban! Nekem például nem menne, de ha azt kérdezné meg valaki, hogy egy vicces párbeszédet vagy beszólást mondjak el rögtön tudnék egy tucatot mondani és az még csak a bemelegítő lenne. Itt is ez a helyzet áll elő, bár be kell vallanom, hogy valamilyen szinten minimálisan mégis érdekes volt a sztori, annak ellenére, hogy erősen próbálkozott egy összeesküvés elmélettel nagyobb volumenű történetet összehozni... inkább kisebb sikerrel, mert eléggé kiszámítható lett a végeredmény. Ellenben olyan eszméletlenül vicces és abszurd szituációkat irt a karaktereknek, hogy azt nem lehet körülírni. Azonban aki hasfal szaggató röhögésre számít, mint a Deadpool esetében, ahol poén-poént követett az szerintem egy picit csalódni fog, mert a rendezőhöz mérten visszafogott, mégis nagyon vicces jeleneteket kapunk, ahol a teljes játékidő alatt hatalmas vigyorral fogjuk végig nézni a filmet! 

Itt ki is térnék a két főszereplő párosra! Russel Crowe és Ryan Gosling játszi könnyedséggel viszik el a hátukon a filmet. Persze a karaktereik kicsit sablon halmazok és nem annyira emlékezetesek, de mivel ennyire különböző személyiségű embernek kell elviselnie egymást fergeteges párbeszédek hangzanak el, amik egyáltalán nem tűnnek megjátszottnak, erőltetettnek. Érdekes módon mégsem Ők maradnak meg leginkább az ember emlékezetében, hanem Gosling lányát játszó fiatal színésznő Angourie Rice! Alig 14-15 éves és mégis minden jelenetben lejátszotta nem csak a két főszereplőt, de mindenkit a stábban, ami nem csak a színész érdeme, hanem a nagyon jól megírt karakterének. Technikai szempontból sem lehet semmi panasz. Az 1970-es évek hangulatát a korhű öltözködésnek, díszleteknek és zenének köszönhetően tényleg elhittem, hogy amit látok az Kalifornia a 70-es években. 

Spoiler mentesen csak ennyit tudtam elmondani a filmről! Egy közepes sztorival és az átlagnál egy picikét jobb karakterekkel, de nagyszerű színészekkel és zseniális poénokkal rendelkező Krimi/Vígjáték a legjobbik fajtából, ami az elmúlt pár évben készült. Akik unják már csak az undorító poénokkal és káromkodásokkal teli vígjátékokat és borzalmas paródiákat, és elegetek van már az állandó CGI tengerrel rendelkező látványfilmmel és egy klasszikusabb filmre vágytok, akkor ne habozzatok és nézzétek meg!

10/9 - 84%