"I don't know who you are..."

Mit kapunk, hogy ha egy B filmes történetet egy francia rendezőre és forgatókönyvírókra bízunk, és a főszerepet pedig nem egy B filmes sztárra (Steven Seagal, Dolph Lundgen vagy Jean Claude Van Damm), hanem egy nagyszerű drámai színészre bízzuk? Megkapjuk ezt a mesterművet! Az Elrabolva volt az egyik legnagyobb és legkellemesebb meglepetésem, amit az elmúlt kb. 5 évben tapasztaltam!

A film arról szól, hogy egy visszavonult titkos ügynöknek, Bryan Mills-nek a lányát Franciaországban elrabolták, de mivel "olyan különleges képességekkel rendelkezik" semmi sem állíthatja meg abban, hogy megmentse őt. A történet elsőre nem tűnik nagyon érdekesnek, lehetne egy 80-as, 90-es évekbeli akciófilmnek a sztorija is (sőt, a Kommandó újragondolt változata is lehetne), azonban itt van két olyan dolog, ami kiemeli a filmet az átlagból: A nagyon jó rendezés és a húzónév! Liam Neeson soha nem volt akciósztár és az én szememben soha nem is lesz az. Egy nagyon jó drámai színész, aki még a Schindler listájában nyújtott alakításáért Oscar-ra is jelölték. Igaz a korábbi szerepeihez képest Bryan karaktere nincsen igazán kidolgozva, nem volt olyan komplex és bonyolult, de mivel Neeson komolyan gondolta a szerepét, átérezzünk azt a, dühöt és félelmet, amikor a lányát elrabolják és elhisszük neki, hogy bármit megtenne csak azért hogy megmentse a Őt.

A film egyik legnagyobb erénye azon kívül, hogy Neeson az aggódó családapa szerepét nagyon jól eljátszotta, az pedig a rendezés! Pierre Morel korábban inkább operatőrként dolgozott olyan filmeken, mint a Szállító, A nyakörv, a War, a T4XI és csak egyetlen egy rendezése volt ez előtt, még pedig a meglepően jó B13 - A bűnös negyed! Bizony, a film operatőrileg nagyszerűen lett elkészítve. Azonban Morel egyik legnagyobb kihívása az lehetett, hogy Liam Neeson már 2008-ban sem volt a legfiatalabb (56 éves), szóval nem lehetett vele olyan látványos mutatványokat megcsinálni, mint a Szállítóban és a B13-ban. Éppen ezért tartom zseniálisnak azt, amit itt összehoztak, mert egy egyszerű, de hatásos módszerrel eltudták rejteni az esetleges lassú mozdulatokat, amit Hollywood sajnos mára már túlzásba vitt, mégpedig egy kis Shaky Cam-el! Ennek a technikának az a lényege, hogy a vásznon látható akciót úgy tették még intenzívebbé, hogy egy picikét rángatták a kamerát, mégpedig azért, hogy jobban dokumentaristábbnak tűnjön, mint a háborús dokumentumfilmekben, így sokkal személyesebbnek, realistábbnak és intenzívebbnek tűnik az akció. Ezt a technikát először a Ryan közlegény megmentése (1998) című filmben használták sikeresen, azonban szerintem a Bourne Trilógia volt az, ahol tökéletesítették. Ott nem azért használták a Shaky Cam-et, hogy elrejtsék a mozdulatokat, mert a színészek és a kaszkadőrök fiatalok és gyakorlottak voltak a küzdősportokban, hanem azért, hogy intenzívebb legyen az élmény. Ezért tartom zseniálisnak azt, amit ebben a filmben összehoztak, mert amikor legelőször néztem elhittem azt, hogy Bryan a kora ellenére egy igazi megállíthatatlan Badass. Azonban Liam Neeson-t és a koreográfukosokat is megérdemli a dicséret, mert tényleg elhittem róla, hogy egy régen visszavonult, de nem halott titkos ügynök! (A Shaky Cam-el, meg alapjában véve a mai akciófilmekkel kapcsolatban valamikor még lehet számítani több, hosszabb kifejtésre is!)

A felvezetés körülbelül 30 perc, ami arra szolgál, hogy megismerjük a karaktereket és a szituációt. Ez szükséges ahhoz, hogy a mára már kultikussá vált telefonos jelenet hatásos és emlékezetes legyen. Itt megemlíteném, hogy a mellékszerepeket játszó színészek és karakterek inkább a közepes és a jó határán lévőt alakítottak, de ez részben köszönhető annak is, hogy nem nagyon kaptak játékidőt. Viszont a felvezető után az ezt követő kb. 1 óra egy olyan akciókban és izgalmakban gazdag Adrenalin Rush, amit csak nagyon kevés akciófilmben tapasztalhatunk. Azon kívül, hogy meg kell találnia a lányát, fel kell vennie a versenyt a francia rendőrséggel is, mert Bryan nemigazán nyúl törvényes eszközökhöz a cél elérése érdekében. Ennek ellenére Bryan karaktere soha nem lesz unszimpatikus, sőt pont ez miatt lesz a nézők számára még inkább átérezhetőbb az a fájdalom, amiken keresztül kell mennie. Természetesen ezek miatt vannak kisebb nagyobb logikai hülyeségek is, de mivel annyira leköt minket a sztori nemigazán veszünk róla tudomást (én legalábbis nem).

A másik dolog, ami meglepett, az a film brutalitása. Nem azt mondom, hogy van olyan erőszakos és véres, mint egy korai R-es besorolású film, de egy PG-13-as filmhez képest egész sokkoló jelenetekkel rendelkezik. A lánykereskedelemmel kapcsolatos nyers, néhol gyomorforgató képsorok, és a közeli csonttörős verekedések miatt elsőnek nem hittem volna, hogy ez egy PG-13-as film. Külön kiemelném a filmben lévő kínzásos jelenetet (amit a TV-ben, például Film+-on sajnos megvágtak), ami a besorolásához képest eléggé nyers és brutális, ami mind a mai napig megemeli a pulzusszámomat. Ez azzal magyarázható, hogy a film nem egy elsősorban  nagy költségvetésű amerikai, hanem egy relatív kis költségvetésű, 22 millió dollárból készült francia/amerikai koprodukciós akciófilm. Senki nem várt ettől a filmtől semmit, mindenki arra számított, hogy bukás lesz még maga Liam Neeson is, mégis csak azért vállalta el ezt a szerepet, mert korábban még nem szerepelt egy tipikus akciófilmben, kiakarta magát próbálni ebben a műfajban is (Batman: Kezdődik! nem számít) és azért, mert már régebb óta elszeretett volna utazni Franciaországba. Éppen ezért volt hatalmas a döbbenet, amikor a film több mint a 10-szeresét, 226 millió dollárt kaszált világszerte. A nézők egytől-egyig imádták és a legtöbb kritikus is egész tűrhető értékeléseket adtak a filmnek (legalább is nem mondták rá, hogy rossz). Ez nem is csoda, mert az érdekes alaptörténetnek és a zseniális előzetesének köszönhetően sokan voltak rá kíváncsiak és a 2008-as év egyik legnagyobb meglepetése volt. 

Ami viszont szerintem kiemeli a filmet az átlag akciófilmek közül az-az, hogy nem egy világot megváltó történetről van szó, ahol a főhősnek egy atomháborútól vagy egy természeti csapástól (meteor) kell megmentenie az egész világot. Nem itt egy (nem éppen) átlagos családapának a történetét kísérhetjük végig, akinek a házassága megromlott és csak egyetlen egy öröme van a világon a szeretett lánya, akiért még a munkáját is feladta, viszont amikor elrabolják mindent megtesz azért, hogy megmentse. És tényleg minden eszközt bevet, hogy elérje a célját és nem azért küzd az Albánok ellen, hogy megszüntesse ezt a borzalmas cselekedetett, hogy lánykereskedést folytatnak. Nem, számára a lánya a mindene. Hasonló alapkoncepciója volt a kedvenc akciófilmemnek a Die Hard-nak is, ahol John csak a feleségét akarta megmenteni bármi áron, nem érdekelte, hogy miért támadták meg a terroristák az épületet. Ha belegondolunk pont ezek azok az akciófilmek, ami az embereket leginkább érdekel és pont ezek azok, amik hatalmas sikereket szoktak elérni a közönség szemében. 

Összefoglalva:

Mit is mondhatnék erről a filmről? Nem csak egyike a kedvenc akciófilmjeimnek, de a Top 10 All Time Kedvenc filmjeim listáján is egyértelműen dobogós helyen helyezkedik el. Nem csak azért, mert semmit nem vártam ettől a filmtől, hanem mert itt tényleg komoly drámai szálat is adtak a történetnek. Ha a mai világban elrabolnak valakit sajnos nagyon kevés az esélye annak, hogy még élve előkerül. Éppen ezért izgalmasabb a filmnek a fináléja, mint egy átlag tucat akciófilmnek. Egy kerek egész történet, amit sehogy sem lehet elrontani. Ja de, Olivier Megaton megcsinálta az Elrabolva 2-3-al, de erről majd később! Röviden, tömören: A film izgalmas, feszült, brutális, nagyon jók a dialógusok és annyi érzelmi töltet van benne, amit akciófilmeknél csak nagyon ritkán tapasztalunk, szóval mindenkinek bátran tudom ajánlani, főleg az akciófilm szüzek számára mert szerintem az egyik legjobb kezdő film, amivel el lehet kezdeni ezt a műfajt! Számomra az egyik legjobb Akció/Thriller/Dráma!

10/10