Sziasztok! Újabb hónap, újabb filmek. A megszokott módon itt néhány mondatban elolvashatjátok, hogy az előző hónapban miket néztem meg. A korábban már látott, újra nézett filmeket egy nagy X-el jelölöm!

BoJack Jorseman S6 Part 2. 10/10 (BoJack Horseman-t eredetileg azért kezdtem el nézni, mert 2016 körül láttam először a Rick és Morty-t, ami akkor még a második évadánál tartott és miután befejeztem elkezdtem kutakodni egy "pótlék" sorozat után, ami segít abban, hogy könnyebb legyen kivárni a 3. évad megjelenését. Ekkor találtam rá BoJack-re, aminek az animációs stílusa elsőnek nagyon nem tetszett, viszont akárhol olvastam dicsérték és az első 6-7 epizód után egyszerűen nem értettem a rajongását iránta. Vicces volt és az alapötlet is tetszett, de egyszerűen nem értettem... A nyolcadik epizódig! Onnantól kezdve 180 fokos fordulatban megváltozott a véleményem róla, ami évadról évadra egyre jobb, viccesebb, tragikusabb, depresszívebb, néha reménnyel telibb, de keserédesebb is volt egyszerre. A hatodik évad pedig egy remek zárása egy tökéletes sorozatnak, amiről kiderült az elmúlt néhány évben egy igen nehéz dolog teljesíteni, elég csak a "Trónok harca" fiaskóra vissza emlékezni, ami "Last Jedi" szintű rajongói egyet nem értést váltott ki. Szerencsére BoJack nem így járt. Nagyon sokszor magunkra tudunk ismerni a sorozat bármelyik szereplőjével, együtt tudunk érezni velük és sokszor remek élet tanácsokat is adnak, amik közül néhányat Én is már évek óta megfogadok, aminek köszönhetően az elébem kerülő személyes akadályaimat is letudom küzdeni. Nagyon régen volt, hogy egy sorozat ennyire hatással volt rám. Szerintem az előző évtized egyik legjobb sorozata!)

Ne Zha (2019) 10/7 (Egy giga látványos, vicces és egyedi kínai animációs film, ami a jó és rossz elleni harcot egy eddig még nem nagyon látott szempontból mutatja be! Egyetlen baj vele hogy a sztori befejezetlennek érződik, mert folytatást akarnak, ami nagy valószínűséggel elfog készülni, de akkor is zavaró volt, hogy a stáblistás utáni jeleneteknél kaptam fontos sztori elemeket, amiket ideiglenesen ott fejeztem be, ami szerencsére megvártam. A podcastben részletesen beszéltem róla, amit ITT meghallgathattok!) 

Jojo Rabbit 10/9 (Taika Waititi alkotásaival mindig el tudtam szórakozni, mert humoros, de mély érzelmekkel rendelkező karaktereket tud írni. Jó filmeket készít, de sose voltak a kedvenceim. Ez a film viszont ott lesz a Top 20-as 2019-es film listámon, mert egyszerűen ZSENIÁLIS!!!)

Vertigo 10/5 (Ideje volt pótolni Hitchcock második legismertebb filmjét a "Psycho" után, aminek az első fele egy picit lassú volt, de a rendezés és a megválaszolatlan kérdések miatt kíváncsi voltam hova fut ki a történet, annak ellenére, hogy volt egy sejtésem. A második felére viszont már megbántam, mert 1958-ban lehet, hogy hatásosnak és merésznek számított, de nekem egész egyszerűen nem működött, mert egy baromság az egész, a befejezést pedig elröhögtem, annyira béna volt. Sajnálom pedig, mert a "Psycho"-t és a "Hátsó ablak" a kedvenceim tőle, de ez a film egyszerűen nem talált be nálam.) 

Istenek között - Az utolsó 49 nap 10/5 (Míg az első rész egy kellemes meglepetés volt, addig a folytatás egy túl csavart, túl érzelgős, csúnya effektekkel rendelkező logikátlan látványfilm, aminek továbbra is vannak jó elemei az első résznek köszönhetően, amiket átemeltek onnan, de összegészében nem működik egy kerek egész történetként, mert teljesen másról szól, mint amiről kellett volna.)

Forró éjszakában 10/7 (Egy tipikus 60-as évekbeli krimi, ami a remek karakterei és feszült hangulata miatt marad emlékezetes hiába nem olyan fordulatos a sztori.)

Gyilkossághoz öltözve 10/5 (Ez az alkotás zseniális és borzalmas egyszerre. Nagyon régen láttam már egy olyan filmet, ahol a teljes játék idő alatt azt mondtam "Ez nagyon fura!" vagy "Mi ez a film?!?!" Egyszerűen ámulatba ejtő volt ez az élmény, amiről jobb is, ha nem mondok el semmit. Ha egy igazán szürreális élményben akartok részt venni, akkor ajánlom a megnézését, mert egy orbitális hülyeség az egész!)

E.T. 10/7 (Nem véletlenül számít egy klasszikusnak, mert ez egy időtlen történet. 17-18 éve láttam először és meglepett milyen sok elemére emlékeztem, bár az utolsó harmadát nagyon gyengének éreztem egy bizonyos jelenet miatt, amiről szerintem sokan sejthetik mi lehet az.)

A holnap határa 10/10 X (Tudjátok mit? Ennyi év távlatából már megbékéltem a befejezéssel és megadom a megérdemelt 10 pontot, mert ez a film egyedi, izgalmas, humoros, a végtelenségig újranézhető és egy veszettül jó szórakozás, aminek minden blockbuster-nek lennie kellene!!!) 

Bad Boys 10/8 X (Míg a második részt már legalább egy tucatszor láttam, addig az első részt csak most néztem meg második alkalommal, ami egész szórakoztató volt az energikus főszereplők és Michael Bay ütős első rendezésének köszönhetően! Nem véletlenül számított sablonosnak a 90-es években, mert tucatjával jöttek ki hasonló filmek és őszintén a második és a harmadik részt még mindig jobbnak tartom ennél, de ettől függetlenül szórakoztató.)

Mr. Holmes 10/7 (Ebben a filmben az a különleges, hogy nem a Dr. Watson által elmesélt formájában láthatjuk a megöregedett mester detektívet! Emiatt pedig nem elsősorban egy krimi, hanem egy lassú és mély karakter dráma az emberi kapcsolatok tartásáról és megbecsülésükről.)

Midway 10/5 (A podcastben az 1917 kibeszélőben elmondtam mi a bajom a legtöbb háborús filmmel. Számomra ez a film is sajnos abba a kategóriába tartozik! Túl sokat akar rövid idő alatt elmondani, az első fele nagyon kesze-kusza, az effektek pedig nagyon gyengék voltak. Attól, hogy a legtöbb háborús filmmel ellentétben nagyon hűen tudta elmesélni ezt a történetet, ezzel csak öngólt rúgtak, mert sok karaktert nyugodtan kilehetett volna vágni, vagy csak jobban beilleszteni a történetbe, mert az autentikusság nem mindig segíti a filmet, főleg egy ilyen sztori esetében.)

Stonehearst Asylum 10/6 (Néha egy érdekfeszítő és izgalmas, máskor pedig egy átgondolatlan és unalmas film, amit viszont a jó színészek képesek kompenzálni és egy korrekt élményt nyújtani.)

Gyönyörű mocsokságok 10/8 (Két illegális bevándorlónak a megpróbáltatásait nézhetjük végig ebben az érzelemmel teli történetben, ami egy igazán katartikus élményt nyújt!)

Dante's Inferno (2010) 10/3 (Avagy az egyik legismertebb irodalmi műnek a 75 perces direkt DVD-re készített anime adaptációja 5 különböző rajz stílussal, egy pocsék magyar szinkronnal, szörnyen gyors tempóval és temérdek, de súlytalan akcióval. Egy igazi kínszenvedés, amit nem szívesen ajánlok senkinek!)

Scooby-Doo! Az első rejtély 10/5 X (Hiába TV filmes költségvetés, sablon rejtély és a humor sem mindig landol, még mindig jobb, mint az előző élőszereplős filmek. A részletekről hamarosan jelentkezek!)

A festmény 10/6 (Egy érdekes és látványos, viszont túlzottan egyszerű és felszínes történet, aminek viszont megvannak az erényei.)

6 Underground 10/7 X (Megnéztem másodszorra és továbbra is a maga beteg módján egy szórakoztató hülyeség, aminek nem mindenkinek lesz meg a türelme, viszont egy megfelelő társasággal, egy király élményt nyújthat. Így néztem meg másodszorra!)

Úriemberek 10/9 (Míg a 2019-es "Aladdin"-nál Guy Ritchie rabszolgamunkára volt kényszerülve, addig itt visszatért a gyökerekhez és azt csinálta, amihez a legjobban ért... Frappáns dialógusokkal elmesél egy gengszter történetet, mint a karrierje legelején, amit veszett mód tudtam élvezni, ami meglepett a vegyes kritikai vízhang láttán.)

Csatahajó 10/5 X (A tény, hogy a Torpedó társas játékból csináltak egy béna "Transformers" klónt, ami egyébként egy rakás szar szerintem nem véletlen. Mégis azt kell mondanom, hogy túlzottan kevés tengeren zajló látványfilmeket kapunk, éppen ezért elmondhatom, hogy a második megnézést is egy picit élveztem. Látványosnak látványos, kreatív akció jelenetekkel, ahol még a torpedós játékmenetet is korrekt módon tudták beilleszteni a történetbe, azonban ami tönkreteszi a filmet, az maga a főszereplő, aminél unszimpatikusabb személyt nagyon ritkán láthatunk egy ilyen nagy költségvetésű film esetében.)

Seriff és az idegenek 10/6 X (Egy igazi klasszikus, ami az első részhez képest nagyon bugyuta lett, mégis többet néztük annak idején a klasszikus szinkron miatt. A "Seriff az égből" számomra egyedül csak a német szinkronnal élvezhető.)

Az igazság mecénása 10/3 (Egy tipikus Steven Seagal film a 2000-es évekből. Esetlen rendezés, béna vágás, még bénább rendezés és sablon sztori. Viszont nem röhejesen borzalmas, csak olyan... Semmilyen.)

Derült égből fasírt 10/6 X (Lord és Miller rendező páros első filmjében a stílusjegyei már itt is egyértelműen felfedezhetőek, viszont érződik, hogy még nagyon kiforratlan. A maga módján szórakoztató, de nem véletlen, hogy csak most vettem rá magamat egy újra nézésre. A podcastben ITT beszéltünk róla!)

Gyilkosság a Fehér Házban 10/5 (Egy tipikus 90-es évekbeli sablon krimi, ami nem bűn rossz, viszont semmilyen mértékben sem kiemelkedő. Egy igazi középszer!)

A Flintstone család 10/8 X (Hiába, a gyerekkorom nagy kedvence. Azonban az első élőszereplős Scooby-Doo filmmel ellentétben továbbra sem tartom egy rossz alkotásnak, hiába látom a hibáit!)

Le a cipővel 10/7 (Csukás István halála után kedvet kaptam az általam még nem ismert műveivel megismerkedni. Ez a minisorozat, ami egy két órás filmmé is össze van vágva egy nagyon szórakoztató és anyu szerint egy autentikus pillanatkép a 70-es évek gyerekeinek szabadság érzetéről, amit a film nagyon jól áttudott adni.) 

Detective Conan - The Fist of Blue Sapphire 10/5 (A 23. Conan film semmi újat nem mutat. Túl sok akció a fináléra, egy teljesen kiszámítható, közepes krimi történettel, ahol néha persze elmosolyodtam, de az első 13 filmhez viszonyítva édes kevés. Kár, hogy az elmúlt 10 évben készített filmek közül csak a Lupin III volt az, amin őszintén tudtam szórakozni, nem kellett semmilyen kifogást találnom arra, hogy voltak jó elemei. Már ott tartok a Conan filmekkel is, mint a sablon Hollywood-i látványfilmekkel, hogy semmi újat nem tudnak mutatni. Kár ezért a szériáért pedig.) 

Final Space S2. 10/5 (Nálam nagyon ritkán szokott előfordulni, hogy két évad minőségének a különbsége olyan drasztikus legyen, hogy befejezzem a sorozatot, de a "Final Space"-nél sajnos így jártam. A legnagyobb gondom az évaddal, hogy nagyon töltelékszagúnak érződött a fele. Maga a fő sztoriszál továbbra is érdekes, vicces és drámai, de a másik fele fölösleges mellékküldetésekkel és alibi drámázásokkal volt tele, ami a végére már rohadtul idegesítő volt, hogy nem volt a látottaknak hosszútávú következményei. Ennek esett áldozatul az évad talán legjobb része, a negyedik, ami önmagában nagyon jó volt, de az évad többi részére semmi hatása nem volt, holott az egyik karakter olyan súlyos dolgokon esett át, ami az egész sorozatnak a dinamikáját meg kellett volna, hogy változtassa. Ebbe a hibába estek bele olyan sorozatok, mint például a "Steven Universe" vagy a "Modern család" későbbi évadjai is, ahol elkezdtek egy izgalmas történetszálat, miközben minden fontos epizód közé beillesztettek egy töltelék epizódot, ami nem vitte tovább a cselekményt. Önmagukban az ilyen epizódok még mindig jók szoktak lenni, de egy olyan űroperánál, mint a "Final Space" számomra nem működött, főleg azért, mert az első évad egyáltalán nem így működött. Lassan indult be a cselekmény, de utána nem volt megállás és nem véletlenül volt az évad csak 10 részes. Az új karakterek nagyon beleerőltetetten kerültek bele a cselekménybe, akik olyan sablonosak és semmilyenek, hogy a nevüket sem sikerült megjegyeznem, míg az olyan mellékszereplők, mint például H.U.E. és Mooncake teljesen a háttérbe lettek szorítva. Sajnos a "Final Space" második évada egy hatalmas csalódás, ami viszont tudott számomra egy korrekt zárást biztosítani, de továbbra is tartom, hogy az első évad utolsó epizódja egy tragikus, de rohadt bátor lépés lett volna, amit a világ nagy része utált volna, Én viszont minden szinten elismertem volna!)