CinemaLion

2018. december 25. 09:09 - Tomlion

5 Legjobb Mozis élményeim 2018-ban!

A 2018-as év hamarosan véget ért, ezért tavalyhoz hasonlóan ismét jelentkezek egy kisebb évösszegzővel a kedvenc mozis élményeimről és a legrosszabb filmekről, amiket idén láttam. Ellenben idén most nem fogok jelentkezni a Top 10 kedvenc filmjeim listájával, mert jövőre ismét tervezek egy Top 20-as listát a 2018-as év filmjeiből, mert még mindig van minimum 50 film, amit még megszeretnék ahhoz a videóhoz, de azoknak a filmeknek nagy része idén Magyarországon még nem jelent meg vagy várok egy magyar feliratos verzióra, mert csak a Netflix-en vagy egyéb Stream oldalakon találhatóak meg, nem kaptak magyar megjelenést. A mostani listában nem a feltétlenül a kedvenc filmjeim vannak felsorolva, hanem maga a mozis élmény, ami egyrészt a közönségen múlott, másrészt pedig a saját élvezeti faktoromon, mert teljesen más élményt nyújt egy látvány film megnézése a nagy vásznon, mint egy TV képernyőn vagy egy számítógépes monitoron. A listán lévő élményem sorrendje véletlenszerű, ez nem egy Top lista!

9f14e9d12bf1fedd7863753e5685a46f.jpg

71jup-kqx8l_sl1081.jpgTudom, hogy ez a film szerepelt a 2017-es Top 20-as videómban, de szerencsém volt, hogy még idén Januárban meg tudtam nézni egy Mozi Maraton keretein belül ezt a gyöngyszemet. Részben szerintem ez is lehetett egy oka annak, hogy ez a film jobban tetszett az első résznél és most nem csak a jobban megírt karakterekről és történetről beszélek, hanem a mozi varázs miatt! Egy jól elkészített családi/gyerek film bizony képes emlékeztetni a felnőttet is arra, hogy miért szerettünk kis gyerekként szinte minden filmet, de mire felnőttünk addigra rá kell jönnünk, hogy ezeknek a filmeknek egy része soha nem is volt jó, csak a gyermeki elménknek ennyi is elég volt., hogy élvezzük őket Ezért nem szeretem a 2000-es évek elején sorba készített félig élőszereplős, félig animált filmeket, mint a Maci Laci, a Hupikék törpikék és társai. A Paddington 2. viszont nem kezeli a gyerekeket idiótákként, hanem jól megrendezett vizuális poénokkal és nagyszerű karakterekkel tudják az egész családot elszórakoztatni, mert a szülők sem fogják a fejüket a falba verni a film nézése közben, mert mindenki tud ezen az alkotáson nevetni!

 

boldog_halalnapot_intl_pl_hun_new3_m.jpg

Micsoda véletlen, hogy a Boldog halálnapot is ugyan azon a Januári Maratonon megtudtam nézni, mint a Paddington-t! Nem vagyok egy nagy horrorfilm szakértő, csak az elmúlt néhány hónapban kezdtem el egyre több ilyen stílusú filmet nézni, de egy horrorfilmet moziban nézni egy nagyobb kockázat, mint Orosz rulettezni a közönség miatt, mert a nagy általánosságban ez a műfaj a moziban élvezhetetlen szokott lenni. Hatalmas mázlin volt a Hang nélkül-nél, de ott is azért, mert az esti órákban néztem, amikor relatíve kevesen voltak a moziban. A Boldog halálnapot viszont egy igazi kellemes meglepetés volt, ami nagy részt a film érdeme, mert ez inkább volt egy horror vígjáték, ami inkább megnevettetni próbálta a nézőket, nem pedig megijeszteni. A film kezdése előtt halálra voltam rémülve, mert a terem majdnem telt házas volt, attól tartottam, hogy maga a film miattuk élvezhetetlen lesz, de mivel ez nem egy "Örökség" volt, az átlag nézők is jól tudtak nevetni a film ostobaságain és a valóban vicces jeleneteken. Ennek köszönhetően olyan jeleneteken is tudtam nevetni, amiken otthon csak fogtam volna a fejemet. Egy kellemes meglepetés!

 

43505774_355606518516193_824222954454777856_n.jpg

Nagy rajongója vagyok John Carpenter klasszikusának, az első résznek és őszintén megmondom, alapjáraton túl sok félelmem sem volt ennek a filmnek a moziban való megnézésével, mert ez egy klasszikus Slasher az átgondolatlan jeleneteivel, de a szórakoztató gyilkosságaival, amit bárki tud élvezni aki nyitott a horrorműfaj iránt. Mindezek ellenére, számomra már a kezdetek óta csak egyetlen indoka volt annak, hogy ezt a filmet a moziban akartam megnézni, az pedig Carpenter ikonikus, egyben felturbózott zenéje! A mai Blockbuster-ek igen nagy százaléka már nem rendelkeznek emlékezetes filmzenével, aminek következtében magából a filmélményből is hiányolunk egy nagyon meghatározó elemét. A tény, hogy egy 40 éves horror szériának van egy emlékezetesebb filmzenéje, mint a mai képregény filmeknek az nagyon sokat elmond a mai zene ipar jelenlegi helyzetéről, ezért is annyira népszerűek a zenékre fókuszált filmek, mint  "Csillag születik" meg a "Bohém rapszódia"!

 

images_4.jpg

Ezt a filmet úgy lehetne a legjobban jellemezni, mintha az első kettő Harry Potter filmet néznénk, csak félelmetesebb a fiatalabb nézők számára! Ez nem jelenti azt, hogy jobb film azoknál, csak ezzel azt akarom mondani, hogy a rendező Eli Roth a sok horrorfilm után megpróbálkozott egy érzékenyebb célközönségnek egy maradandó mozi élményt biztosítani, mert bizony itt van nem egy olyan jelenet, ami nekünk felnőtteknek lehet, hogy klisésnek számít, nem ijedünk meg rajta, de egy gyereket képes megijeszteni. Akkor mégis miért került fel ez a film a listámra, ha nem Én voltam a célközönsége? Nos, azon kívül, hogy nagyon élveztem a filmet (10/7), ez volt az első film, amit egyedül néztem a moziban! Annyira egy jó élmény volt, hogy egyedül voltam a teremben és kipróbálhattam azokat az ülőhelyeket is, ahol korábban nem ültem, így ha később ismét abba a terembe kerülök, már tudom, hogy mely helyekre érdemes ülni, ha a megszokott helyeink már le vannak foglalva!

 

rampage_1000x1443_1.jpg

Míg egy Jurassic World 2, egy Venom vagy egy Felhőkarcoló nálam egyáltalán nem működött, mert túl komolyan vették magukat, addig a Rampage-nél egyszerűen működött! Egy ostoba szörny mozi, ami nem próbált egy Godzilla (2014) lenni, ami komolyan vette magát, de a film utolsó 15 percéig szinte egyáltalán nem mutatott akciót. Kétségtelen, hogy Dwayne Johnson konkrétan ontja magából ezeket a sablon látvány filmeket és a nagy egészet nézve ez a film sem volt különleges az átlag szörny mozikhoz hasonlóan, de annyi jó/ostoba ötletet bele vittek, mint például a főgonosz halála, ahol konkrétan ujjongtam a moziban, sok jó színész mellékszereplőkként (Pl: Jeffrey Dean Morgan), a látvány a relatíve alacsony költségvetés ellenére szerintem nagyon pofás volt, főleg egy Venom-hoz képest, ami egyszerűen ocsmány volt, Dwayne Johnson-t pedig egyszerűen nem lehet nem szeretni! Mostanában nagyon ritkán látok egy olyan ostoba látvány mozit, ami pontosan tudja, hogy mik a műfajának a korlátai és nyújtani tudja azt az agyatlan szórakozást, amit egy óriás szörny mozitól várna az ember. Természetesen a mozi óta nem láttam a filmet, mert tudom, hogy egy második nézés már nem lenne annyira emlékezetes, de egy egyszeri nézésnek a moziban tökéletes volt!

 

Természetesen ez a lista csak egy szeletke abból, amiket idén átéltem, de az olyan filmek, mint például a Végtelen háború vagy az új Pókember azért nem kerültek fel, mert ott magukat a filmekért rajongtam, maga a mozi élmény viszont egy átlag hétköznap volt. Számotokra melyek voltak azok a mozi élmények, amik számotokra 2018-ban a legkülönlegesebbek voltak?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tomlion.blog.hu/api/trackback/id/tr114513484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
CinemaLion
süti beállítások módosítása